Csörömpölésre ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemem még sötét volt. Az órára pillantottam ami hajnali 2-őt mutatott. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, hogy megnézem mi az. Kimentem és Daehyun hátával találtam szembe magam.
- Daehyun. - kérdeztem rekedtesen. Nem válaszolt csak valami üvegdarabokat tartott a kezében. előtte pedig szanaszét mindenhol üveg szilánkok. Elindultam, hogy feltakarítsam de megbotlottam valamibe és pont az üvegdarabokon landoltam.
- Áááá! - sikítottam fel.
Daehyun Pov :
Kimentem inni egy pohár vizet, mikor levertem egy vázát. Tucatnyi darabokra tört. Felvettem egy pár nagyobb darabot. Épp indulni akartam mikor egy sikítást hallottam a hátam mögül. Megfordultam és Sarang térdepelt előttem véres kézzel.
- Jesszusom! - ijedtem meg. - Jól vagy ? - guggoltam le mellé.
- Persze. - állt fel.
- Had nézzem. - nyúltam volna a kezéért , de ő elhúzta előlem.
- Nem kell. Megoldom. - mondta és berohant a fürdőbe. Utána akartam menni,de jobbnak láttam ha inkább hagyom. Feltakarítottam a váza maradványait. És leültem a kanapéra. Vártam, hogy kijöjjön de nem jött. Vártam még fél órát de semmi. Ezért bekopogtam.
- Sarang. Minden rendben ? - kérdeztem meg, de nem válaszolt.
- Sarang ? - kezdtem ideges lenni.Hisz az én hibám.Hallottam, hogy szipog.
- Bemegyek. Jó ? - kérdeztem és benyitottam. Mikor beléptem megtorpantam.Sarang a kádnak dőlve sírt a keze egy törölközőbbe bebugyolálva.
- Had nézzem. - guggoltam le mellé Megfogtam a kezét és óvatosan leszedtem róla a rongyot.
Sarang Pov :
- Nem.- húztam volna el de nem engedte.
- Elég csúnya. - jelentette ki mikor megnézte.
- Igen. - csak ennyit mondtam
- Be kellene menned a kórházba, hogy...
- Nem! - szakítottam félbe.
- Miért, nem ? - lepődött meg.
- Csak. Menjünk aludni. Holnap biztos te is dolgozol. - álltam fel és mentem be a szobámba.Mikor beértem a szobámba előtört a sírhatnékom. Nagyon fájt a kezem. De nem lehetek előtte gyenge. Nem hagyom, hogy ő nyerjen. Most nem .
Daehyun Pov :
Reggel mikor felkeltem, alig bírtam nyitva tartani a szemem. nem aludtam semmit. Nagy nehezen de beértem a tánctanár előtt. Épp fél órás szünetünk volt mikor a fiúk oda jöttek kérdezősködni.
- Na mi az ? a menyasszonyod nem hagyott aludni ? - vigyorgott a maknae.
- Képzeld, Zelo, hogy...- kezdtem bele de inkább nem mondtam semmit.
- Hogy? - szált be a beszélgetésbe Young Up is.
- Nem aludtam semmit, mert eltörtem egy vázát ...
- Miii ? - röhögött ki YoungGuk.
- Még nincs vége. - néztem rá szúrósan.
- Bocsi. -emelte fel kezét védekezően.
- Na szóval. Ott tartottam, hogy eltörtem egy vázát Sarang meg bele esett a szilánkokba. - sóhajtottam fel.
- Mii ? - ordítottak fel egyszerre.
- És jól van ? - kérdezte Young Jae.
- Hát fogjuk rá.
- Ez még is mit jelent?
- A kezét elég csúnyán szétvágta.
- És a doki mit mondott?
- Semmit nem ment be a kórházba. Bement a szobájába és azóta nem láttam.
- Miért nem vitted be ? - kérdezte a maknae
- Azt mondta nem akar bemenni. És hogy nem fáj neki.- mondtam ásítva.
- Tiszta, hülye vagy. - mondta a maknae.
- Miért? - háborodtam fel.
- Be kellet volna vinned.
- Azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele. Hát úgy tettem. És ne hogy már mellé álljatok.- csattantam fel.
- De mellé állunk. mondták egyszerre.
- Mii?
- Még a végén lehet, hogy rosszabbodni fog. - mondta Himchan.
- És? az nem az én hibám lesz. Hanem az övé.- mondtam és elsétáltam mellettük ugyanis a tánctanát bejött.
Mikor vége lett a próbának rohantam haza ugyan is a drágalátos családommal vacsorázunk együtt.
- Megjöttem . - ordítottam be . Levettem a kabátom és a cipőm. Mikor beértem a nappaliba megpillantottam Sarangot. Mintha csak egy angyal állt volna velem szembe.
To Be Continued...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése