- Ezt mégis, hogy képzelted ? - jött utánam Daehyun.
- Még is mire gondolsz ? - kérdeztem tőle
- Tudod te azt jól.
- Nem.Nem hinném.Szerinted mégis miért kérdezem ? - néztem rá értetlenül.
- Azt, hogy nem ellenkeztél. Mond a nagyapádnak, hogy nem szeretnéd ezt az egészet. - mondta cinikusan.
- Nem. - csak ennyit mondtam és hátat fordítottam neki.
- Miii ? - hallottam hangján, hogy fortyog benne a düh.Nem válaszoltam neki.Épp menni akartam tovább mikor megfogta csuklóm és maga felé fordított.
- Válaszolj. - szűrte fogai között.
- Azt mondtam, hogy nem. - emeltem fel a hangomat.Erre hátra tántorodott de nem engedte el a csuklóm ami egyre jobban fájt.
- Még is, hogy képzeled ?
- Én ? - csattantam fel. - Nőj már föl.És amúgy is ha ennyire ellene vagy, miért nem te mondod meg a nagyapádnak ? - kérdeztem tőle dühösen. Nem vártam meg válaszát kitéptem a csuklóm szorításából. Majd faképnél hagytam és bementem a szobámba.
Daehyun Pov :
- Ezt nem hiszem el. - szitkoztam.Ez a nő az őrületbe fog kergetni.Nem bírom tovább.Fogtam magam és felöltöztem és elmentem kiszellőztetni a fejem.Mire észbe kaptam már egy parkban találtam magam.Eszembe jutott mikor nagyapáék megmondták nekünk ezt az egészet. Azóta a nap óta az életem egy kész őrültek háza.1 héttel kezdődött minden
Épp próbálni voltunk mikor megcsörrent a telefonom.
- Igen ? - szóltam bele
- Szerbusz, fiam. - szólt bele apám.
- Mond gyorsan.Épp próbán vagyok.
- Rendben.Este 6- órára legyél nagyapádéknál.
- Mit akar már az öreg ? - kérdeztem kíváncsian.
- Fiam..Tisztelet tudóan,ha kérhetném. És azt majd ott megtudod. - mondta apám hangosabban.
- Meglesz. Ott leszek. - mondtam neki majd rányomtam a telefont.
- Na mi az ? - jött oda a maknae.
- Jelenésem van a nagyapáméknál.
- Mit akar a nagyapád ? - kérdezte YoungGuk a leader.
- Nem tudom. Apám nem mondta el. De rosszat sejtek. - sóhajtottam fel nem szeretem mikor a hátam mögött tervelnek ki valamit. Elkezdtünk beszélgetni, csak akkor hagytuk abba mikor belépet a terembe a tánctanár. Mikor végeztünk, haza mentem majd rohantam a megbeszélt helyre.
- Végre itt vagy. - jött oda hozzám anyám mikor kiszálltam a kocsiból.
- Ez meg mit jelentsen? Még hamarabb is jöttem 10 perccel. - háborodtam fel.
- Ez igaz. De a vendégeink már itt vannak.- tolt beljebb anyám mosolyogva az ajtón.
- Milyen vendégeink ? - lepődtem meg.
- Csak gyere. - húzott anyám a nappali felé.
- Jól van. - mondtam és beléptem a nappaliba. Egyből megtorpantam mikor megláttam, kik is az említett személyek.
- Á, végre fiam. Nézd ki van itt. - mosolygót apám elégedetten. A lány mosolyogva fordult felém. Gyönyörű mint egy angyal.
- Szia. - köszönt mosolyogva. Én csak álltam ledermedve nyitott szájjal. Sarang. Hogy megváltozott.
- Fiam. - lökött meg anyám.
- Ja. - eszméltem fel. - Szia. - köszöntem én is de nem viszonoztam mosolygását.
- Még nagyapáitok meg nem érkeznek addig beszélgessünk. - mondta Sarang édesanya. Úgy fél órát ha beszéltünk. Jobban mondva a szüleink mi meg se szólaltunk. Mikor nagyapáék megérkeztek. Na itt ugrik majom a vízbe. Gondoltam magamban.
- Gyerekek. - fordult felém nagyapám vigyorogva.
- Össze fogtok házasodni. - mondta Sarang nagyapja.
- Miiii ? - csattantunk fel egyszerre.
- Így van és 1 héten belül összeköltöztök. - mondta anyám vigyorogva. Mi csak tátott szájal álltunk egymás mellet.
- Ezt nem tehetitek.- fakadtam ki mikor megbírtam szólalni.
- Daehyun. Meglátod jó lesz. - szólt rá nagyapám.
- Sarang. Te mit szólsz hozzá ? - kérdeztem tőle. De nem válaszolt.
- Ezt igenek vesszem. - mondta nagyapja.
- Remek. - vigyorogtak a többiek. Én lefagytam. Moccanni se bírtam.
- Ez őrület. - tértem vissza a valóságba. Már esteledett mikor feleszméltem. Sarang tényleg gyönyörű ezt nem tagadom. De akkor is ez túl sok ami az elmúlt 1 hétben történt. De akkor se fogom megjátszani a jó fiút.
- Majd meglátjuk, hogy ki győz a végén.- álltam fel és indultam " haza".
To Be Continued...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése