3.fejezet

Sarang Pov : 

Reggel hallottam, hogy Daehyun elment. Ezért én is felkeltem és megcsörgettem menedzserem egyben legjobb barátnőmet Hanat. Kicsöngött.
- Haló! - hallottam meg álmos hangját. Csak mosolyogtam rajta. Hiszen mindig olyan későn fekszik le.
- Szia. - köszöntem bele
- Sarang.- vidult fel hangja.- Történt valami amiért ilyen korán ébresztettél fel?
- Igen. - mondtam neki sóhajtva.
- Mi ? - kérdezte aggódva.
- Be kéne velem jönnöd a kórházba.
- Mi ? Miért ? Jól vagy ? - hallottam, hogy egyből felébredt.
- Majd elmondom. El kísérsz?
- Persze. Már indulok is. - és ezzel le is tette.Gyorsan felöltöztem. Vettem fel egy bőbb pólót és egy rövid farmer gatyát. A hajamat pedig szabadon hagytam. Bepakoltam egy rózsaszín táskába és kész is lettem mire jött Hana.  
- Megyek. - már rohantam is ajtót nyitni. Mikor kinyitottam barátnőm a nyakamba ugrott.
- Mi történt ? Hol sérültél meg ? - kérdései csak úgy záporoztak.
- A kezem. - mutattam meg neki a bekötözött kezem.
- Azta. Ezt még is hogy csináltad ? - hüledezett. - Csak is te lehetsz ennyire béna.
- Már megbocsáss.
- Ne haragudj. De tényleg két ballábas vagy. De még is hogy történt? - kérdezte miközben már elindultunk a kocsihoz.
- Hát.... - szálltam be a kocsiba. - Este hallottam valami zajt. Kimentem hogy megnézzem mi az. Daehyun állt ott egy törött vázával a kezében. Én meg menni akartam feltakarítani, de megbotlottam valamiben és bele estem a szilánkokba. Lényegében ennyi.
- Akkor szóval.... Dae hibája. - mondta mérgesen.
- Nem. De mi az hogy Dae ? - kérdeztem meglepődve
- Hát a bece neve.
- Azt gondoltam.- mondtam neki ironikusan. - De miért így hívod ?
- Mert hosszú lenne kimondani a nevét.
- Jellemző rád. - mosolyogtam. Mindig fel tud vidítani.
- Egy kis zenét?
- Még szép .- mire ki mondtam már indult is a zene. Mi meg torkunk szakadtából énekeltünk.Legalább három számot énekeltünk el mire megérkeztünk a kórházba.
- Na mi volt ? - kérdezte Hana mikor kiléptem.
- Össze varrta.
- És?
- Mi? És?
- Csak ennyit mondott ?
- Hát meg még, hogy majd 4 hét múlva vissza kell jönnöm a varrást kiszedni. - mondtam neki
- Értem. Örülök, hogy nem lett nagyobb baj. - könnyebbült meg.
- Igen. Este anyámékkal kell vacsoráznunk.  mondtam fintorogva.
- És mit veszel fel ? - kérdezte kíváncsian
- Nem tudom. - gondolkoztam el vajon mit kéne fel vegyek
- Kérlek ! - könyörgött csillogó szemekkel.
- Rendben. - mosolyodtam el .
- Éjen. Irány a pláza.- csak mosolyogtam rajta. Vagy 15 boltban biztos voltunk mikor megtaláltam a megfelelő ruhát estére.
- Ez kell nekem. - mondtam mosolyogva. Egy fehér ruhára eset választásom ellöl masnival.
- Igen ez illik hozzád. Na de kell hozzá még egy csípő is. Szóval öltöz át gyorsan és mennyünk tovább. Úgy tettem ahogy mondta. Találtunk is egy hozzá illőt. Ugyan olyan fehér színű. Most már letudtam mindent. Mehettem is haza készülődni. Mikor haza értem, gyorsan lezuhanyoztam és meg mostam a hajam. Meg szárítottam és be göndörítettem felraktam egy enyhe sminket és fel vettem a ma vett ruhát és cípőt. Elégedetten álltam a tükör előtt, mikor Daehyun megjött.
Mosolyogva mentem be a napaliba és ott vártam rá.
- Megjöttem. - ordította el magát. Mikor be ért megtorpant előttem.
- Végre itthon. - mosolyogtam rá.

To Be Continued...