6.fejezet

Sarang Pov:

-        Hali. – integetett vidáman.

-        Te meg? – kérdeztem meglepetten.

-        Arra gondoltuk, hogy nem szívesen vagy egyedül 6 fiúval ezért felhívtuk Hana – t, hogy nem akar e velünk jönni. – válaszolta a leader.

-        Értem. Örülök neki. – mosolyodtam el.

-        Na, akkor nyomás. – huppant le mellém barátnőm. – Hogy van a kezed? – kérdezte miközben meglökte a vállam, hogy figyeljek már oda.

-        Elég jól. – hazudtam. Igazából sajgott egy kicsit. De azért se fogok panaszkodni.

-        Akkor jó.

-        Egyébként, hogy – hogy eljöttél? Te általában nem szereted az ilyesmit. – néztem rá.

-        Ezt még is, hogy értsem. Igen is szeretem az ilyesmit.

-        De hogy szereted. Ismerlek már, mint a tenyerem. Na, ki miatt? – bökdöstem meg.

-        Miből gondolod, hogy valaki miatt jöttem csak el? – kérdezte miközben rá nézet Yongguk.

-        Csak nem?  Én tudtam.  - ugrottam fel mellőle.

-        Cssss. - húzott vissza maga. Mivel túl hangos voltam az összes fiú minket bámult. - Bocsi. - néztem rájuk. – Na? – unszoltam.

-        Megígéred, hogy nem mondod el? – kérdezte félénken.

-        Kösz a bizalmat. – játszottam meg magam.

-        Én nem úgy…

-        Csak vicceltem. Nem mondom el senkinek. – nyújtottam ki rá a nyelvem.

-        Rendben. – vett egy nagy levegőt. – Tetszik nekem Yongguk. – a mondat végére már suttogott. Mikor meghallottam majd ki ugrottam a bőrömből.

-        Ááááá. – sikítottam fel. – Komolyan mondod? – kérdeztem meg tőle. Mire csak mosolyogva bólintott egyet. – Gratulálok. – öleltem meg.

-        Sarang. A frászt hoztad ránk. – mondta Zelo rémült képpel.

-        Ne haragudj. – mosolyogtam rá.

-        Nem haragszom. – ült elénk. – De elmondhatnátok, hogy miért vigyorogtok, mint a tejbe tök. – nézet ránk kiskutya szemekkel.

-        Zelo elkel, hogy szomorítsalak, de a kiskutya pofival nem hatsz meg. - simogattam meg a fejét.

-        Gonosz vagy. – biggyesztette le száját.

-         Jaj Zelo. Ha tudni akarod, én imádom a cuki pofidat. – szólalt meg Hana. Zelo mintha erre várt volna csillogni kezdtek szemei. – Csak nem most. – és Zelo kiütve. Nevettem fel.

-        SA… sajnálom Zelo. – mondtam ki nagy nehezen.

-        Szörnyűek vagytok. – hagyott ott minket durcásan.  Olyan 10 perc múlva meg is érkeztünk.

-        Na, szóval. A csapatok: Sarang – Hana, Daehyun – Himchan, Youngjae – Zelo, Jongup és én. – vázolta a helyzetet YongGuk.

-        Akkor lányok 10perc múlva a terepen. – vigyorogtak a fiúk. 

Hana Pov:

-        Oké. – mondtuk egyszerre Sarang – al. Bementünk az öltözőbe és átöltöztünk.

-        Ezek azt hiszik, hogy nem tudunk semmit. - vigyorgott gyilkosan Sarang.

-        Ugye tudod, hogy ez egy játék? – kérdeztem meg tőle félve.

-        Persze. Csak elég vicces lesz, mikor meglátják, hogy mit is tudunk. – és megejtett egy gyilkos pillantást. Ilyenkor egy kicsit beparázok tőle.

-        Hát az. Szerintem jobb, ha most feladják. – állok én is fel.

-        Gyerünk, mutassuk, meg hogy mit tudunk. – pacsizunk le.

Sarang Pov: 

Mikor kiértünk már a fiúk kint vártak ránk.

-        Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte meg Daehyun kicsit se kedvesen. Na, várj csak. Ezért még kapsz.

-        Bocsásson meg Ő felsége. – mondtam gúnyosan. – Na ha mindenki itt van. KEZDŐDJÉK hát a játék…

To Be Continued…