4.fejezet

Daehyun Pov :


Mikor megláttam Sarangot abban a fehér ruhában össze futott a nyál a számban. Gyönyörűen festet mint egy angyal. De miket gondolok én magamban.
- Szia. - mosolygott.
- Szia.- mondtam halkan.
- A ruhád elő van készítve.- ment el mellettem. Bementem a fürdőbe. Kénytelen voltam hideg vízzel le zuhanyozni. Le kellet nyugtatnom magam valahogyan. Kiszálltam a zuhany alól és egy törölközővel a derekamon mentem be a szobámba. Az ágyamon volt az öltönyöm.
- Ezt most komoly? - kérdeztem magam. Nem szeretem az öltönyöket. Meg a szoros nyakkendőket. De hát mit lehet tenni a drágalátos családom azt találta ki, hogy egy elegáns étterembe akarnak vacsorázni. Felvettem az öltönyöm beállítottam a hajam de a nyakkendővel sehogy se akartam boldogulni.
- Sarang. - ordítottam el magam mikor kiléptem az szobámból.
- A konyhában. - jött egyből a válasz.
- Nem tudom megkötni.- mutattam a nyakkendőre.
- Gyere.- nevettet ki.
- Ne nevess.- néztem rá rosszallóan. Nem szólt semmit.
- Kész . - vigyorgott önelégülten. - Régen is ilyen voltál.- mondta egy kicsit szomorúan.
- Ezt meg mégis. hogy érted ? - néztem rá értetlenül.
- Sehogy. Elfogunk késni ha nem igyekszel.
- Én kész vagyok. Mehetünk.- vettem fel a kabátom és cipőm. Meg kerestem a kocsi kulcsom, majd elindultunk. A kocsiban vettem észre, hogy be van kötözve Sarang keze.
- Hogy, van a kezed ? - pillantottam rá félszemmel.
- Jobban. A doki adott rá gyógyszert.
- Szóval voltál orvosnál? És mit mondott? - kérdeztem meg tőle.
- Össze varrta. Majd 4 hét múlva veszik ki a  varratot.
- Az jó.
- Nem nagyon. Addig nem dolgozhatok. - mondta egy kicsit szomorúan.
- Értem. - az út hátra lévő részén nem szólaltunk meg. Mikor az étteremhez értünk Sarang ment előttem. Akaratlanul is megbámultam őt. Szép hátsó és combok. Most hallaná mit gondolok, biztos meg fojtana. Nem tehetek róla fiú vagyok. Ez olyan alap.

Sarang Pov : 

Bementünk az étterembe. De mielőtt elértük volna a szüleinket Daehyun meg fogta a kezem. Értetlenül néztem rá.
- Nyugi. Csak.hogy elkerüljük a felesleges kérdéseket. - nem tudtam mire vélni ezt de belementem és bólintottam. Az este hátra lévő részében Daehyun olyan volt mint egy kisgyerek. Mosolygott. De látni lehetett rajta, hogy legszívesebben felállna és elmenne. Nem csak ő. Nekem se volt kedvem itt bájologni a szüleimmel. Aztán arra lettem figyelmes mindenki engem nézz,még Daehyun is.
- MI az ? - kérdeztem meglepetten.
- Drágám. Azt kérdezték. hogy mi lett a kezeddel. - mosolygót Daehyun.
- Ja. Nem figyeltem. - mosolyogtam és is. - Hát megbotlottam az egyik munkám közben és elvágtam. - hazudtam egyszerűen.  De mikor kimondtam akkor fogtam fel hogy minek hívott Daehyun.
- Szegénykém. - mondták egyszerre.
- Semmi szükségem a sajnálatotokra. Meg történt és kész. - mindenki nyitott szájal bámult rám. Daehyun meg szorította a kezem. Rá néztem.
- Ne haragudjatok csak egy kicsit fáradt. - na szép még én vagyok a hibás. A hátra lévő időben nem is figyeltem. Elmerengtem a gondolataimban. Kis idő múlva indultunk haza fele. Elköszöntünk anyuéktól majd a többiektől is . Haza fele nem szóltunk egymáshoz. Mikor beértünk a házba Daehyun egyből nekem állt.
- Még is mi a nyavalya van veled ?
- Nekem. Neked mi bajod van? Régen nem ilyen voltál. Hagy békén. - mondtam neki és berohantam a szobámba.

To Be Continued....         

  

3.fejezet

Sarang Pov : 

Reggel hallottam, hogy Daehyun elment. Ezért én is felkeltem és megcsörgettem menedzserem egyben legjobb barátnőmet Hanat. Kicsöngött.
- Haló! - hallottam meg álmos hangját. Csak mosolyogtam rajta. Hiszen mindig olyan későn fekszik le.
- Szia. - köszöntem bele
- Sarang.- vidult fel hangja.- Történt valami amiért ilyen korán ébresztettél fel?
- Igen. - mondtam neki sóhajtva.
- Mi ? - kérdezte aggódva.
- Be kéne velem jönnöd a kórházba.
- Mi ? Miért ? Jól vagy ? - hallottam, hogy egyből felébredt.
- Majd elmondom. El kísérsz?
- Persze. Már indulok is. - és ezzel le is tette.Gyorsan felöltöztem. Vettem fel egy bőbb pólót és egy rövid farmer gatyát. A hajamat pedig szabadon hagytam. Bepakoltam egy rózsaszín táskába és kész is lettem mire jött Hana.  
- Megyek. - már rohantam is ajtót nyitni. Mikor kinyitottam barátnőm a nyakamba ugrott.
- Mi történt ? Hol sérültél meg ? - kérdései csak úgy záporoztak.
- A kezem. - mutattam meg neki a bekötözött kezem.
- Azta. Ezt még is hogy csináltad ? - hüledezett. - Csak is te lehetsz ennyire béna.
- Már megbocsáss.
- Ne haragudj. De tényleg két ballábas vagy. De még is hogy történt? - kérdezte miközben már elindultunk a kocsihoz.
- Hát.... - szálltam be a kocsiba. - Este hallottam valami zajt. Kimentem hogy megnézzem mi az. Daehyun állt ott egy törött vázával a kezében. Én meg menni akartam feltakarítani, de megbotlottam valamiben és bele estem a szilánkokba. Lényegében ennyi.
- Akkor szóval.... Dae hibája. - mondta mérgesen.
- Nem. De mi az hogy Dae ? - kérdeztem meglepődve
- Hát a bece neve.
- Azt gondoltam.- mondtam neki ironikusan. - De miért így hívod ?
- Mert hosszú lenne kimondani a nevét.
- Jellemző rád. - mosolyogtam. Mindig fel tud vidítani.
- Egy kis zenét?
- Még szép .- mire ki mondtam már indult is a zene. Mi meg torkunk szakadtából énekeltünk.Legalább három számot énekeltünk el mire megérkeztünk a kórházba.
- Na mi volt ? - kérdezte Hana mikor kiléptem.
- Össze varrta.
- És?
- Mi? És?
- Csak ennyit mondott ?
- Hát meg még, hogy majd 4 hét múlva vissza kell jönnöm a varrást kiszedni. - mondtam neki
- Értem. Örülök, hogy nem lett nagyobb baj. - könnyebbült meg.
- Igen. Este anyámékkal kell vacsoráznunk.  mondtam fintorogva.
- És mit veszel fel ? - kérdezte kíváncsian
- Nem tudom. - gondolkoztam el vajon mit kéne fel vegyek
- Kérlek ! - könyörgött csillogó szemekkel.
- Rendben. - mosolyodtam el .
- Éjen. Irány a pláza.- csak mosolyogtam rajta. Vagy 15 boltban biztos voltunk mikor megtaláltam a megfelelő ruhát estére.
- Ez kell nekem. - mondtam mosolyogva. Egy fehér ruhára eset választásom ellöl masnival.
- Igen ez illik hozzád. Na de kell hozzá még egy csípő is. Szóval öltöz át gyorsan és mennyünk tovább. Úgy tettem ahogy mondta. Találtunk is egy hozzá illőt. Ugyan olyan fehér színű. Most már letudtam mindent. Mehettem is haza készülődni. Mikor haza értem, gyorsan lezuhanyoztam és meg mostam a hajam. Meg szárítottam és be göndörítettem felraktam egy enyhe sminket és fel vettem a ma vett ruhát és cípőt. Elégedetten álltam a tükör előtt, mikor Daehyun megjött.
Mosolyogva mentem be a napaliba és ott vártam rá.
- Megjöttem. - ordította el magát. Mikor be ért megtorpant előttem.
- Végre itthon. - mosolyogtam rá.

To Be Continued...               

 

2. fejezet

Sarang Pov :

Csörömpölésre ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemem még sötét volt. Az órára pillantottam ami hajnali 2-őt mutatott. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, hogy megnézem mi az. Kimentem és Daehyun hátával találtam szembe magam.
- Daehyun. - kérdeztem rekedtesen. Nem válaszolt csak valami üvegdarabokat tartott a kezében. előtte pedig szanaszét mindenhol üveg szilánkok. Elindultam, hogy feltakarítsam de megbotlottam valamibe és pont az üvegdarabokon landoltam.
- Áááá! - sikítottam fel.

Daehyun Pov :

Kimentem inni egy pohár vizet, mikor levertem egy vázát. Tucatnyi darabokra tört. Felvettem egy pár nagyobb darabot. Épp indulni akartam mikor egy sikítást hallottam a hátam mögül. Megfordultam és Sarang térdepelt előttem véres kézzel.
- Jesszusom! - ijedtem meg. - Jól vagy ? - guggoltam le mellé.
- Persze. - állt fel.
- Had nézzem. - nyúltam volna a kezéért , de ő elhúzta előlem.
- Nem kell. Megoldom. - mondta és berohant a fürdőbe. Utána akartam menni,de jobbnak láttam ha inkább hagyom. Feltakarítottam a váza maradványait. És leültem a kanapéra. Vártam, hogy kijöjjön de nem jött. Vártam még fél órát de semmi. Ezért bekopogtam.
- Sarang. Minden rendben ? - kérdeztem meg, de nem válaszolt.
- Sarang ? - kezdtem ideges lenni.Hisz az én hibám.Hallottam, hogy szipog.
- Bemegyek. Jó ? - kérdeztem és benyitottam. Mikor beléptem megtorpantam.Sarang a kádnak dőlve sírt a keze egy törölközőbbe bebugyolálva.
- Had nézzem. - guggoltam le mellé Megfogtam a kezét és óvatosan leszedtem róla a rongyot.

Sarang Pov :

- Nem.- húztam volna el de nem engedte.
- Elég csúnya. - jelentette ki mikor megnézte.
- Igen. - csak ennyit mondtam
- Be kellene menned a kórházba, hogy...
- Nem! - szakítottam félbe.
- Miért, nem ? - lepődött meg.
- Csak. Menjünk aludni. Holnap biztos te is dolgozol. - álltam fel és mentem be a szobámba.Mikor beértem a szobámba előtört a sírhatnékom. Nagyon fájt a kezem. De nem lehetek előtte gyenge. Nem hagyom, hogy ő nyerjen. Most nem .

Daehyun Pov :

Reggel mikor felkeltem, alig bírtam nyitva tartani a szemem. nem aludtam semmit. Nagy nehezen de beértem a tánctanár előtt. Épp fél órás szünetünk volt mikor a fiúk oda jöttek kérdezősködni.
- Na mi az ? a menyasszonyod nem hagyott aludni ? - vigyorgott a maknae.
- Képzeld, Zelo, hogy...- kezdtem bele de inkább nem mondtam semmit.
- Hogy? - szált be a beszélgetésbe Young Up is.
- Nem aludtam semmit, mert eltörtem egy vázát ...
- Miii ? - röhögött ki YoungGuk.
- Még nincs vége. - néztem rá szúrósan.
- Bocsi. -emelte fel kezét védekezően.
- Na szóval. Ott tartottam, hogy eltörtem egy vázát Sarang meg bele esett a szilánkokba. - sóhajtottam fel.
- Mii ? - ordítottak fel egyszerre.
- És jól van ? - kérdezte Young Jae.
- Hát fogjuk rá.
- Ez még is mit jelent?
- A kezét elég csúnyán szétvágta.
- És a doki mit mondott?
- Semmit nem ment be a kórházba. Bement a szobájába és azóta nem láttam.
- Miért nem vitted be ? - kérdezte a maknae
- Azt mondta nem akar bemenni. És hogy nem fáj neki.- mondtam ásítva.
- Tiszta, hülye vagy. - mondta a maknae.
- Miért? - háborodtam fel.
- Be kellet volna vinned.
- Azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele. Hát úgy tettem. És ne hogy már mellé álljatok.- csattantam fel.
- De mellé állunk. mondták egyszerre.
- Mii?
- Még a végén lehet, hogy rosszabbodni fog. - mondta Himchan.
- És? az nem az én hibám lesz. Hanem az övé.- mondtam és elsétáltam mellettük ugyanis a tánctanát bejött.
Mikor vége lett a próbának rohantam haza ugyan is a drágalátos családommal vacsorázunk együtt.
- Megjöttem . - ordítottam be . Levettem a kabátom és a cipőm. Mikor beértem a nappaliba megpillantottam Sarangot. Mintha csak egy angyal állt volna velem szembe.

To Be Continued...