Sarang Pov:
-
Hali. – integetett vidáman.
-
Te meg? – kérdeztem meglepetten.
-
Arra gondoltuk, hogy nem szívesen vagy egyedül 6
fiúval ezért felhívtuk Hana – t, hogy nem akar e velünk jönni. – válaszolta a
leader.
-
Értem. Örülök neki. – mosolyodtam el.
-
Na, akkor nyomás. – huppant le mellém barátnőm. –
Hogy van a kezed? – kérdezte miközben meglökte a vállam, hogy figyeljek már
oda.
-
Elég jól. – hazudtam. Igazából sajgott egy
kicsit. De azért se fogok panaszkodni.
-
Akkor jó.
-
Egyébként, hogy – hogy eljöttél? Te általában
nem szereted az ilyesmit. – néztem rá.
-
Ezt még is, hogy értsem. Igen is szeretem az
ilyesmit.
-
De hogy szereted. Ismerlek már, mint a tenyerem.
Na, ki miatt? – bökdöstem meg.
-
Miből gondolod, hogy valaki miatt jöttem csak
el? – kérdezte miközben rá nézet Yongguk.
-
Csak nem? Én tudtam. - ugrottam fel mellőle.
-
Cssss. - húzott vissza maga. Mivel túl hangos
voltam az összes fiú minket bámult. - Bocsi. - néztem rájuk. – Na? – unszoltam.
-
Megígéred, hogy nem mondod el? – kérdezte félénken.
-
Kösz a bizalmat. – játszottam meg magam.
-
Én nem úgy…
-
Csak vicceltem. Nem mondom el senkinek. – nyújtottam
ki rá a nyelvem.
-
Rendben. – vett egy nagy levegőt. – Tetszik nekem Yongguk. – a mondat végére már suttogott. Mikor meghallottam majd ki ugrottam
a bőrömből.
-
Ááááá. – sikítottam fel. – Komolyan mondod? –
kérdeztem meg tőle. Mire csak mosolyogva bólintott egyet. – Gratulálok. –
öleltem meg.
-
Sarang. A frászt hoztad ránk. – mondta Zelo
rémült képpel.
-
Ne haragudj. – mosolyogtam rá.
-
Nem haragszom. – ült elénk. – De elmondhatnátok,
hogy miért vigyorogtok, mint a tejbe tök. – nézet ránk kiskutya szemekkel.
-
Zelo elkel, hogy szomorítsalak, de a kiskutya
pofival nem hatsz meg. - simogattam meg a fejét.
-
Gonosz vagy. – biggyesztette le száját.
-
Jaj Zelo.
Ha tudni akarod, én imádom a cuki pofidat. – szólalt meg Hana. Zelo mintha erre
várt volna csillogni kezdtek szemei. – Csak nem most. – és Zelo kiütve.
Nevettem fel.
-
SA… sajnálom Zelo. – mondtam ki nagy nehezen.
-
Szörnyűek vagytok. – hagyott ott minket
durcásan. Olyan 10 perc múlva meg is
érkeztünk.
-
Na, szóval. A csapatok: Sarang – Hana, Daehyun –
Himchan, Youngjae – Zelo, Jongup és én. – vázolta a helyzetet YongGuk.
-
Akkor lányok 10perc múlva a terepen. –
vigyorogtak a fiúk.
Hana Pov:
-
Oké. – mondtuk egyszerre Sarang – al. Bementünk
az öltözőbe és átöltöztünk.
-
Ezek azt hiszik, hogy nem tudunk semmit. - vigyorgott
gyilkosan Sarang.
-
Ugye tudod, hogy ez egy játék? – kérdeztem meg
tőle félve.
-
Persze. Csak elég vicces lesz, mikor meglátják,
hogy mit is tudunk. – és megejtett egy gyilkos pillantást. Ilyenkor egy kicsit
beparázok tőle.
-
Hát az. Szerintem jobb, ha most feladják. –
állok én is fel.
-
Gyerünk, mutassuk, meg hogy mit tudunk. –
pacsizunk le.
Sarang Pov:
Mikor kiértünk már a fiúk kint vártak ránk.
-
Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte meg Daehyun
kicsit se kedvesen. Na, várj csak. Ezért még kapsz.
-
Bocsásson meg Ő felsége. – mondtam gúnyosan. –
Na ha mindenki itt van. KEZDŐDJÉK hát a játék…
To Be Continued…
